2008. szeptember 19. 2: 40 körül...The gazette-cassis t hallgattam ezt a zenét miközben írtam
Néha fáj az élet
Néha fáj az élet ezt ugye te is érzed.
Nem is kell mondanom már ezt neked.
Elhagytál engem.
Én ezt nem bánom.
Visszasírod, azt a napot meglátod.
Megbánod azt a napot.
Azt én nem bánom, ha sírok érted.
De te szenvedni fogsz még érte.
Érted, amit mondok.
Érzed, ahogy én ezt mondom.
Mert az érintésem azt már soha nem fogod.
Látom. ahogy sírsz.
Érzem, ahogy fáj.
De hagylak szenvedni már.
Minek bocsátanék már.
Nem érdemeltem ezt meg.
De te cserbenhagytál.
Könyörögtem és mégis.
Te itt hagytál a szarba engem.
Most már nem bánom.
Sírjál utánam te barom.
Engem nem érdekel már ez egyáltalán.
Leszarom ha sírtál értem.
Látod, röhögök csak rajtad már.
Tudod te tettél gonosszá.
Látom, ahogy sírsz.
Érzem, ahogy fáj.
De hagylak szenvedni már.
Minek bocsátanék már.
Nem érdemeltem ezt meg.
De te cserbenhagytál.
Most már vége mindennek.
Ne sírjál már ennyire.
Ez nekem fáj mennyire gyökérvagy most már.
De nem bánom szenvedjél értem már.
Érted most már mit érzek.
Látod min mentem át.
De engem már nem érdekel a bocsánat.
Én lettem helyetted a sátán.
Sírjál szenvedjél még.
Kinyírlak végén.
És röhögök a tested felett.
Te tettél kegyetlenné.
Ne feledd ezt kérlek.
Látom, ahogy sírsz.
Érzem, ahogy fáj.
De hagylak szenvedni már.
Minek bocsátanék már.
Nem érdemeltem ezt meg.
De te cserbenhagytál.
Érted cserbenhagytál!!!
Tőlem semmit ne várj!
Nem bocsátok meg neked.
A pokolba se fogadlak be.
A csótányok rágják a sebzett húsod.
Én csak nevetek rajtad és a sírod felett.
Végig nézem, mások szenvednek miattad.
Végén követlek téged.
Talán ha találkozunk.
A pokolba ki békülünk.
Csak érzem ez már lehetetlen.
Látod, ahogy sírok.
Érzed, ahogy fáj.
De hagyjuk szenvedni már egymást.
Minek háborúznánk már.
Nem érdemeltük ezt meg már.
De szívünket is cserbenhagytuk már.
Látod, sírjunk együtt már.
Érezzük egymás szenvedését már.
A harcnak vége már.
Megbocsátok most már.
Nem érdemelted meg ezt már.
Ez nem volt más, mint egy cserbenhagyás.
😍😍😍😍😍😍😍😍
2017.február 14. 22:24-22
Szúr a mellkasomba valami.
Nem is tudom ki mondani.
A fájdalom végig halad az ereimbe.
Forr a vérem mint akit kígyók martak verembe.
Sír a szívem ahogy arra gondolok.
Látni most már az életben őt már nem fogok.
A halál kopogtat az ajtómon.
Karjába vett mert látta nyomorom.
El visz végre a mélybe.
Sose leszek egyedül végre.
Másoknak minden jót kívánok.
Húzzátok arra a jó anyátok!
2017 június 23. 23:59-0:34
Telihold csak nekünk dalol
Csillagos éjjszakába felnéztem az égre.
Te arcod láttam meg a holdnak fényébe.
Megértettem akkor végre.
Téged kívántalak szívem méjjére.
Csodásan szikrázó fénysugár.
A szívembe az ütem meg áll.
A szemed orrod ajkad..
Ohh te jó ég eltalált.
Sétálok lassan a holdat követve.
A lelkem nem nyugodt ha nem vagy mellette.
Te lennél az aki sötétségből kivezetne.
Ő lehet az akit szívem nemereszthetne.
Csodásan szikrázik a fénysugár.
A szívemben a dobogás megáll.
Szemedbe nézve ajkad ojj édesé vált..
A csóktól lélegzet a levegővel táncot járt.
Kinyitom szemem holdra tekintek.
A hangja megbabonázva csalt fel ide.
Lehajtom fejem földre hullik könycsepem.
Legcsodálatosabb te lettél az életben.
2017. Július 24 08:54-08:56
Smink nélkül is érezd jól magad.
Hisz a szépség belülről fakad.
Mozgássérültként is van szíved.
Ha megsértenek se kell érezd.
Nézz előre kövesd a holdat.
Az ami megvilágítja a napodat.
Writer : Fehér Annamária RUKIINU
2017. Oktober 1 14:5114:53
Előbb hallgasd meg mit mondok.
Hiszen én nektek jót akarok.
A kezembe tartom sorsotok.
Bízzátok rám gondotok.
2017. December 27 22:39-23:06
Csillogó fény a távolba
Sétálni kezdtem az a sötét utcán.
Nem láttam a fényt az alagút útján.
Emlékeim közt kerestem szüntelen egy kedves emléket.
Valamit meg kell ragadnom mielőtt a szívem szét emésztem.
Fény az út végén
A remény örökös kétség.
Az eszem vesztem látlak te szépség.
Te igazán szép teremtmény vagy.
Eléd sétálva a térdeim rogynak.
Félek attól mit is érzek.
Szerelmes lettem beléd te is érezd.
A csók amit elképzeltem mikor ajkunk összeért gondolatban.
Az ízed a számban szívem felforraltad.
Fény az alagút végénél
A szívemre láncot rakott a szépség.
Eszem elment nem is kétség.
A szemeid csillogása olvasztják a jeget.
Te sem vagy ám megengedett.
Vigyél a fény fele a rosszba.
Ne maradjak ennyire szelíd te kis huncutka.
2017. December 31. 18:37-18:53
Csodák azért vannak
Ablakomon át fények csillognak.
Csillogó villogó szikrázó fények.
Az ágyamból kikelve kitekintek.
Néhol sötétség máshol kétség.
Jól látom ő az akit láttam pillanatban.
Ő akit szívem szeret titokban.
Csak halkan suttogom a nevedet szépen.
Vigyázok fel ne ébredj ebben a sötétségben.
Nem vigyáztam rád eléggé tudom.
Ez mai napig nekem igazi fájdalom.
Lehet nem hiszed egyetlen szavam.
Akkor is igazán szívemen lakat.
Senki nem lessz olyan a szívemnek.
Te voltál a szépsége az igazi életnek.
Tudom hogy nem hiszed a mondatot.
A karjaim közt a lelked ragyogott.
Egyszer az életben.
Halálon túl partján.
A lelkünk házasságot köt a tenger partján.
Gyűrű adja az áldást a holdnak fényében.
Csodák azért vannak éljél a reményben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése