2014. 02. 16 14:30-14:44
Bele nézek a lelkem tavába.
Mélységét nem is látom akkora a sötétség.
Gyerekként már tudtam milyen rohadt vagyok.
Istenem aki fent vagy azért szánta ezt sorsot nekem.
Rothadt a gyermek már akkor sátáné volt.
Az utad ne a fény járja hanem a pokol.
Elemészt belül a bánat téged.
Gyönyörű lesz számomra a véged.
Mindenki körülöttem járt kelt jobbra balra.
A boldogságot egy ember elrabolta.
Nem tud a gyerek mozdulni segítség nélkül.
Mosolyogva nézi többieket senki nem látja mit rejt a képe végül.
Gonosz a gyerek akkor már halálhoz húz.
Fény helyett jön majd a pokol.
Bűnhődni fogsz eleget.
Isten nem szánja a lelkedet.
Gyerek öldösi magát ahogy tudja.
A szülők hiába beszélnek ő csak egyre fújja.
Ilyen élet nem kell neki inkább a sátánt öleli.
Sírnak a szülők hiába akarják szeressék a kis árvát.
Rothadt a gyerek sátáné teljesen.
Fény az utadon a pokolba vezet.
Bánat emészti lelkét neki.
Gyönyörűen véres végzet mert meri.
Szerelmet is sokáig meg tagadta a gyermek kamaszként.
Mindenkit aki szeretéssel közeledett a pokolba kívánta még.
Ilyen élettel szerelem minek keljen neki.
Csak mindenki életét tönkre teszi.
Gyerek gonosz magához is.
Pokol még ha világos lenne se segít inkább belezi.
Bünteti magát szenvedéssel.
Nem szereti ha más szánalmat érez.
Egyik szülője ki óvta őt szeretettel.
Elveszítette az egyik éven.
Akkor valami meg tőrt benne.
Ez kellet neki hogy rá találjon a szerelemre.
Gyerek aki gonosz volt addig és rideg.
Pokol a lelkébe is fényesebb.
Láva amin tűz gyúlt vörösen izzó.
Ez az érzés már nem undorító.
Most mikor magába néz az érzés csodálatos hebegi.
Nem érdekli mi támadja de ezt érzést tovább kérleli.
Akár hány személlyel kell osztozkodni.
Aki ezt a fényt adta számára örökre tudja szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése