2010. december. 12-20:00-20:16ig
Élet mit se ér, ha nem éled őszintén.
Hazudoznak az emberek körülötted.
Érzelmek kavarognak benned.
Vér lassan meg alszik, tested elsorvad.
Érzések, amik benned voltak szép lassan elrohad.
Halál közelebb kerül, mint az élet, amit akartál még gyermek voltál.
A mostani élet kész nyomurúság.
Nézz magadra barátom mi lett belőled.
Söpredék semmi más, akit oda raknak, és nem mer tenni érte már.
A baba és közted egy különbség van.
Te érzel, mégis hagyod magad.
Még benned utolsó húr nem feszül pattanásig.
Akkor fogsz engem meg utálni.
A halál meg csókolt és élveztem.
Őt választom, nem téged sajnálom ez miatt vétkeztem.
Egyet kérek utoljára tőled.
Feledj, el engem fordíts hátat.
Nem kell nekem egyáltalán a sajnálat.
Vérem folyik, nézem, lassan elhagyja testem.
Ebbe az érzésbe bele remegtem.
Vágyakozok jobban és jobban, hogy még élvezzem.
Sajnos vágy véges, ahogy szívverés is.
Lassan lüktet, amint megáll, a fájdalomra nem reagál.
Tudom utólag gondolva bele mit is tettem.
Téged cserbenhagytalak én kegyetlen.
Ígértem valamit, azt se tartottam be.
Én önzésem lett úrrá ne haragudjál.
Utolsó kívánságként hallgass a szívedre.
Szeress mást is bátran, de ne feledj engem se.
Talán egyszer találkozunk még későbbiekben.
Más test más lélek mégis a szerelem meg marad, mint végzet.
Lehet, másabb leszek, mint amit vártál.
Mégis remélem, felismersz és szeretni fogsz.
De ha mégse beérem mással.
Barátnak lenni is egy kiváltság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése