2014. 12. 16. 19:27-19:46
Én és Én.
Nézek magam elé merengve.
A saját arcom bámul a képembe.
Sunyin mosolyogva szemezünk.
Vajon én adom fel hamarabb tekintetünk.
Gyengébb vagy add fel végre.
Ugorj a pokol fenekére.
Késsel jobb mert véres lennél?
Vagy gyógyszert adjak hogy meg vesszél?
Olyan gonosz mint még soha.
Félelmem mindig ő hozza.
Remegek mikor meg látom.
A lelkemet fel ajánlom.
Látod tudod ki parancsol.
Velem az életed igazi pokol.
Hiába kapaszkodtál anyádba.
El hagyott a picsába.
Te rohadék hogy mondhatod.
Én szerettem őt te is tudod.
Te se voltál különb nálam.
Mikor karunkba zártam.
Rohadék szó nekem is kegyetlenül fájt.
Mégis aki szeretett velünk be járta a poklok poklát.
Semmit érők vagyunk ezt te is tudod már.
Tegyük meg akkor mindenki boldog hisz senki se vár.
Fáj amit mondasz.
Nekem fáj amit mondsz.
Mért tesszük egymással te tudod?
Én se tudom te kis bolond.
Szerelembe estünk.
Ő miatta is veszekszünk.
Te szereted romantikusan.
Te meg szereted erőszakosan.
Mosolygunk egymás szemébe nézve.
Melyikünk lesfélre?
Én vagy ő ez nem számít.
Hisz mindketten életet vesztünk ez számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése