Vers anyuról:
Volt egy angyal, aki óvott féltett.
Kezeivel ölelt, simogatót, szeretett védett.
Akkor még ki gondolta, hogy a halál a lelkét ellopja.
Nem gondoltam soha bele hogy ez is megtörténhet vele.
De most már nem tehetek semmit, bármit is akarnék,
Ha a csillagokat figyelem egy mindig ott fénylik énnekem.
Erőseben a többinél mintha mondaná.
Kislányom innentől fogva így vigyázok rád megint.
Szeretlek, féltelek, ölelek, védelek.
Mikor lehunyod, a szemed én ott leszek melletted.
Vigyázom álmodat csókot adok pofidra.
Könnyedet letörölöm, míg te sírsz éjjel nesztelen.
Ha kinyitod, szemed akkor én nyomban eltűnök hirtelen.
Sajnos már csak így tudunk találkozni de, tudd, még mindig védelek titeket most is.
Nem gondoltam volna soha sem.
Elrabolt tőlem az Isten.
Gyűlölöm ezért őt és csatlósait, az orvosokat, azokat az állatokat.
Átok rátok mind ahányan vagytok.
Sokszor úgy érzem mindennek vége.
Kesereg, szívem sírni akarna, végleg amíg élek.
De meg ígértem neked erős leszek nem sírok.
Bánatom ezért magamba fojtom.
Sokat gondolok, rád mikor becsukom szemem.
Örülök, hogy álmomba mindig itt vagy velem.
Csak egy a baj van akkor is.
Hiába kérdezek, te már nem tudsz felelni a kérdésre soha sem.
Most nem tudom, ki tudna kérdéseimre választ adni ebben az esetben.
Hisz én még mindig gyerek vagyok a szívem legmélyén.
Sajnos tudom a szomorkodás és az emlékek felidézése nem hoz vissza.
De mégis jó rád gondolni hisz olyan mintha mindig mellettem lennél.
Sok barátaim vannak, voltak és lesznek, akik segítenek.
Szeretnek, kérdeznek, faggatnak, de én még sem bánom.
Így érzem igazán, hogy valaki törődik velem.
Családnak is nagyon nehéz az elvesztésed.
De amit tudok, én mindent megteszek.
Nem hagyom, hogy szomorkodjanak, ezt megígérem most is neked.
Ezerszer és ezerszer kívánom, hogy legyél újra velem.
De tudom, hogy nem tudsz vissza térni soha sem.
2007.11.30.08:17
Emlékszem édes anyucim.
Mikor fájdalmaid kezdődtek.
Én kérésedre meg próbáltam tenni ellene.
Nem akartam annyit szenvedj mint amennyit én szenvedtem.
De akkor hogy is igyekeztem valahogy mégiscsak rontottam vele mint hogy használt volna neked.
Akkor napra is emlékszem szavaidra hogy búcsúztál el tőlünk mielőtt be kerültél a kórházba.
Ne merjetek addig sírni míg el nem megyek utána már meg engedem.
Ahogy ezeket kimondtad a te édes anyukád a mamácskám sírni kezdett.
Alig bírtam én is vissza fojtani könnyeimet de tartottam magam ahogy meg ígértem.
Alig telt el pár nap de felhívtál még az előtti nap mielőtt be következett volna a legrosszabb.
Ismét beszéltünk de már akkor szavaidból éreztem hogy nem foglak már látni sohasem.
Mondtad meg nyugtatásként.
Vissza jövök hozzád hidd el, csak három hetet adj hogy jobban legyek kicsim Ancsim.
Másnap mikor apucimat öcsim váltotta kórházba. Mire hazaért addigra aput csörgette is.
Apu siess vissza mert anyuval baj van mondta.
Apu mondta sietve.
Vissza megyek mert nagy baj van és sajnálom de készüljetek fel a legrosszabbra.
Elment nem akartuk a szavait elhinni.
Vissza tértek már bátyóm is megjött.
Néztem apura mikor kimondta olyan volt mintha most tört volna a szívem darabjaira.
Át karolt mondva szeret és úgy vigyáz rám ahogy anyu tette ezt.
Felnéztem emlékszem mintha téged látnálak.
Tudva hogy odafentről vigyázol ránk éjjelenként ahogy eddig.
😍😍😍😍😍😍😍😍😍
2014.12.25.19:05-19:10
Hazugság és nyugtató.
Istenem ez milyen jó.
Így élem az életem.
Össze fonom két kezem.
Nézz csak rám.
Nem értem.
Minek bámulsz megkésve.
Ne fogja fel ép esze.
Szárnyalhat a képzelet.
Vérbe úszó holt testet.
Hull a hó a földre szépen.
Vér cseppent a földre éppen.
Kezed lábad hintáztatod.
Most jöhet a víg dalod.
Zúg a szél a habokba.
El nyelhet a cápa gyomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése