2014. szeptember. 13. 14:30-14:54
The Gazette- Reila-ra írtam. Miközben hallgattam.
Szeretem.
Te vagy az én mindenem.
Te vagy az életben az első szerelmem.
Nem tudom mit mondhatnék neked még.
Soha nem akarom azt az érzést újra át élni veszteség.
Gondolatba még nem találkozunk karomba zár szorítlak.
Ölelésem ha fújtassa válna sem lökj el magadtól nagyon szépen kérlek.
Szerelmedért lehozom a csillagos eget.
Soha ne hidd hogy tőlem kérhetsz lehetetlent.
Halálnak is oda dobnám helyetted az életet megint.
Egy kérés lenne hozzád szeresd tovább a lelkemet.
Csillagok száma olyan sok ne számold meg.
Homok a parton is számlálhatatlan porszem és forróvá válik ahogy égeti a nap.
Forró magma olyan a szívembe mint a forró homok a talpunk alatt.
Te gyújtod az érzéseket ahogy nézel rám akkor ne eresz el.
Fogd a nyakam és fojts meg szerelmeddel.
Akarom hogy érzem testemben ahogy a lelkemben azt ahogy szeretsz engem.
Harapva falnál fel se bánnám meg mert az is a te érintésed attól vérzik a szívem.
Szerelmedért lehozom a csillagos eget.
Soha ne hidd hogy tőlem kérhetsz lehetetlent.
Halálnak is oda dobnám helyetted az életet megint.
Egy kérés lenne hozzád szeresd tovább a lelkemet.
Szerelmedért mindent meg teszek.
Meg próbálom mutatni érintéssel és remegve mondom ki.
Szeretlek annyira sajnálom imádom az egész lényedet.
Ne dobj el ne zavarj mert abba mind ketten bele halunk.
Kérlek szépen szeretni örökké akarlak.
Te és én együtt ahogy a nappal és az éjjel egy pillanatra találkoznak.
A szín keverés iszonyatosan forrón jegesen vadító.
Szeretlek ez nem változtat semmit sem.
Tudom sokszor hülye vagyok még ha nem is akarom.
Szerelmedért lehozom a csillagos eget.
Soha ne hidd hogy tőlem kérhetsz lehetetlent.
Halálnak is oda dobnám helyetted az életet megint.
Egy kérés lenne hozzád szeresd tovább a lelkemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése