2012. 12. 14. 00:00 től 0036 ig.
Van olyan érzésem a gyermek, aki voltam meghalt végleg.
Síráskor hangot adhat, de a sötétség rabja lett rég.
Nem kell félni, már nem fáj.
Érzés tova száll.
Messzeségbe, a sötétség erdejébe.
Nézd csak a gyermek játszik boldog, naiv, hiszékeny, állat.
Az emberbőrbe lévő farkas ki csinálja.
Félelemkor hangot adhat, ha közel a vad.
Nem kell sírni érte.
Ezt tudta itt a vége.
Csillagok fent az égen, mint milliónyi eltévedt lélek.
Vagy rosszul látok?
Egy angyal szállt ott.
Sír az angyal és a gyerek.
A mindenség bele remeg.
Elválásnak hosszú pora.
Menj te is a pokolba.
Felnőtt gyerek még így is sírhat.
Elveszett az angyal senkiben nem bízhat.
Kesergés élvezet, akivel épp élsz, élvezhetsz.
Nem kell félni már, nem fáj.
Érzés tova száll.
Messzeségbe, a sötétség erdejébe a feneketlen verem mélyére.
Üresség megmarad, a személy elhallgat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése