erre írni dalt
összecsaptnak az ember feje fölött a hullámok. Elszakad a madzag amibe eddig kapaszkodott, s egyresüllyed a kétségek közé, akár csak egy mély tó fenekére
2014.03. 19.
13:10-13:45
Este az utcán sétálok egy magamba.
Szertenézek mások arcát vizsgálva.
Csak nem rajtam mosolyog ez magába?
Sötét sikátorokba sikít a szajha.
Sötétség a lelkem mint az út amin járok.
Fölöttem a felhő is sír én pedig nagyot kiáltok.
Zajt hallok fejem fölött harcos hullámok.
Szakadt húrba sosem kapaszkodok.
Elengedem és zuhanok.
Elvesztettem életben sok személyt.
Szerelmet szeretőt és a féltve őrzött nőt.
Se munka se pénz se barát.
Mindenki csak kihasználva bezabált.
Sötétség a lelkem mint az út amin járok.
Fölöttem a felhő is sír én pedig nagyot kiáltok.
Zajt hallok fejem fölött harcos hullámok.
Szakadt húrba sosem kapaszkodok.
Elengedem és zuhanok.
Körbe nézek és sok embert látok.
Én vérzek el vagy titeket öllek?
Mosolyotok késtől más ívet vegyen én kérlek.
Nem látjátok miattatok gyilkossá válok.
Sötétség a lelkem mint az út amin járok.
Fölöttem a felhő is sír én pedig nagyot kiáltok.
Zajt hallok fejem fölött harcos hullámok.
Szakadt húrba sosem kapaszkodok.
Elengedem és zuhanok.
Félelem fog el gondolataimtól meg ható.
Elindultam az úton előttem egy kis tó.
Milyen szép fekete sötét megnyugtató.
Ugrás a mély tó fenekére ahol semmi sem háborgató.
Sötétség a lelkem mint az út amin járok.
Fölöttem a felhő is sír én pedig nagyot kiáltok.
Zajt hallok fejem fölött harcos hullámok.
Szakadt húrba sosem kapaszkodok.
Elengedem és zuhanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése