2014. 12.18. 11:05-11:25 Gyerek vagyok vagy mégsem

 2014.12.18. 11:05-11:25

Gyerek vagyok vagy mégsem ezt én nem tudhatom.

Egyre jobban érzem hogy a kis baba bennem fel ragyog.

Hol a játékom mond hol van van a játékom.

Egy kicsi lény vagyok üveg kalitkába zárva ezért lesz végem.

Elvesztem az eszem az életbe.

Nem tudom hol van a kicsike.

Azt tudom hogy össze törve hever szerte széjjel.

Ne aggódj még jó vagyok ahogy vesszük.

Legdilisebb ember leszek most már én.

Olyan vicces ahogy elő adom.

Nincs bajom ne aggódjatok jól vagyok.

Te ne nézz így én jól vagyok.

Te lettél darabokra szedve nem én.

Nevetséges az érzés amit össze kell törni bennem.

Hoppá most már megint váltunk mert bennem van a tűz is rég.

Perverzség ami bennem van attól félhetsz nagyon még.

Vér bele tartozik a játékomba te és én meg halunk a legvégén.

Te kezedbe egy kés a torkomhoz tartva rakjad azt élvezem én.

Húzz rajta egyet ahogy a tekintetünk össze ér.

A szívverés felgyorsul ahogy kapok a fájdalom központjához mert jön a vér.

Ne félj nincs semmi bajom.

Már a gyerek sír remegve nem tudva mit is érez gubbasztva.

Csillog fölötte a sok kicsi csillag nézve várva milyen varázslat jön.

Öleld át mert el veszik a kicsi lelke amit hiába őrzött szívében rég.

A fájdalom amit érezni lehet ha elvesztél.

A szívedet facsarja ki a lelketlen lény.

Kicsi gyerek gyere ide ölellek téged.

Fájdalmadat el elveszem ne menekülj.

Te meg bízol bennem még ha a szívem jéghideg.

A kés a kezembe szúr feléd.

Ne sikíts át segítettelek az álom földre örökösen.

Hang kattan melletted egy zár.

Már késő mert a gyermek halt benned és folyik a vér.

A falat meglátva más sikolyát hallva.

Még akkor se kelsz fel ez már mind hiába.

A vér a falon az a tiéd.

Halott vagyok nézd.